péntek, február 04, 2005

Folyt.

Azért szeretem nagyon a Hiperkarma első albumát, mert a 2003-as pesti kiruccanásomra emlékeztet. Ülünk Annuval az ELTE udvarán, egy padon ami még a tegnapi esőtől nedves, a Nap süt, az idő kellemes, lelkemben csalódottság az enyhén szólva sikertelen felvételi miatt, fejemben tervek ezrei. Ülök, a fülemben Robi énekli éppen: "Jobb lesz minden, nekem elhiheted..."
Hejj... de szép emlék.

Porszívóznom kéne... mindjárt felállok innen. Ja, különben meg cefreszagú a szempillaspirálom... ehem. :/